Csalódás. Filmes és sorozatos szemszögből mindenképpen. Utóbbinál valami high concept-es csodát várok évről-évre, mondjuk ki: mindhiába. (Jaj istenem, de hiányzik a Lost – a teljesen elcseszett utolsó évadot leszámítva...) A The Killing ott folytatta ahol abbahagyta (szerencsére), a Breaking Bad szerintem javult is a negyedik évadhoz képest, és a Justified is remek volt (csipetnyi csalódottsággal fűszerezve). A Mad Men is a legjobb formáját hozta, viszont poén, hogy pont most távoztak üres kézzel az Emmy-gáláról – megjegyzem: először forult elő velük ez, holott újfent rengeteg jelöléssel álltak csatasorba... A Sons of Anarchy is hozza azt, amit évek óta. Nem mondom azt, hogy nehéz rajta fogást találni, de egyszerűen magasan ez az (egyik) legjobb (és jó értelemben értve "legpopulárisabb") sorozat a jelenlegiek közt. (Persze nekem is van pár elmaradásom, pl. a Boardwalk Empire most kerül darálós fázisba.) A Homeland meg... na, az valami borzasztóan elnyújtott, feszültségmentes részekkel szállt harcba (az évad második felében) a nézők kegyeiért. A második évadjára teljesen átgondolatlan, mindenféle merészséget nélkülöző sorozattá; tucatdarabbá lett. Meglepetés a berendelt sorozatok közt nem sok volt. A Luck nekem nem nagyon jött be, az Awake meg el lett cseszve. A The Newsroom talán nézős lehet, de ennyi. Nem nagyon fogott meg úgy semmi idén az olvasottak, látottak alapján. Idén folytatásokból éltem. Marajunk annyiban, hogy még jó, hogy nem egyszerre lesz vége minden kábeles sorozatnak...
Országos adók nem is értem mit művelnek odaát, de szerintem már ők maguk is a fejüket verik a falba... Nah mindegy, ez már az ő problémájuk.
Filmes szinten, hááát. Maradjunk annyiban, hogy egyre kevésbé vagyok vevő a mozifilmekre. A hollywoodi gépezet alatt lecsapnak minden valamire való könyvre, történetre, amelyben akár csak egy parányi fantáziát (és pénzt) látnak. Ennyi. Kevés az igazán kreatív, saját elgondoláson alapuló film. Aztán mivel szerény személyem erősen a könyvek irányába kacsingat, nem is lehet kérdés, hogy mindent olvasni szeretnék először. Ezért aztán nem is láttam sok filmet az ideiek közül. Valószínűleg jövőre is ez lesz...
Persze várok még olyanokra mint a The Master, az Amour, a Skyfall, a Mud és mondjuk a The Hunt. De hát ezek közül csak egy igazán "közönségfilm". Ott lehetnének még a várólistán egyébként ők is; a The Perks of Being a Wallflower, a Silver Linings Playbook, a Life of Pi és az Argo. (Ésatöbbi, ami nem ugrik most be..) Ezekről is nagyon jó értékeléseket lát az ember, de hát az utóbbiak közül mind adaptáció...
A The Avangers és a The Dark Knight Rises nálam az év két legnagyobb csalódása lett. Persze az The Avengers-től nem is vártam sokat. Semmi gond azzal, hogy popcorn mozi a javából, csak kár, hogy közben baromi jellegtelen és még borzasztóan túlértékelt is. A The Dark Knight Rises egy kicsvel jobb, Nolan-nek azonban nem tudok megbocsátani; filmje teljesen hollywoodi, igazán amerikai jegyekkel telezsúfolt lett. Sehol semmi bátorság, eredetiség vagy egyéniség a történetvezetésben, miközben a film nézése alatt csömöre lesz az embernek a logikai buktatók tömkelegétől...
A kultnaplómban mindent pontosan visszakövethettek ha érdekel benneteket.
Könyvekről külön most nem értekezem, értelme nincs a hazai kiadások csúszása (és a hatalmas várólisták) miatt, de azért elég jó darabokat sikerült idén "kifognom". Az év legjobb élménye címét két könyv érdemli ki, az egyik A 22-es csapdája,a másik pedig az Ég és jég.
