Kyle Killen (imdb) a parasztvakítás nagymestere lehetne. Lehetne, de sajnos nem élt igazán a felkínálkozó lehetőséggel, sőt a finálé utolsó pár percével szembeköpte az összes igazi Awake rajongót (hiába legyenek a rövidke, árva évad miatt bármilyen kevesen is), ami azért véleményem szerint elég meredek húzás volt. Miért gondolom ezt? Azért mert tényleg így is van. Most pedig akkor, ha nem is olyan szépen, de legalább körülményesen kifejteném...


Szóval van egy főszereplőnk, egy (nyomozó) családapánk, aki balesetben elveszíti szeretett fiát. Vagy a feleségét. Attól függ, melyik világban ébred fel éppen. Pszichológushoz jár, ahol aztán mindkét doki megpróbálja meggyőzni arról, hogy a másik világ egy álomvilág, egy (a stressz, és a bűntudat hatására) saját maga által kreált alternatív valóság. (A sorozatban ezek talán a legjobb percek, persze nekem egyből beugrott az In Treatment, ami oké, tényleg mélyebb, kidolgozottabb, és teljesen más is, de azért csak ide kellett írnom.)


A helyzet az, hogy végtére is, nyomozunk itt, nyomozunk ott, asszonnyal vergődünk az egyik oldalon, hogy aztán egy újabb nap (ébredés után) a fiával próbáljon meg normális kapcsolatot és kommunikációt felépíteni Michael. (Az a közös nevező ugye, pláne most, anya nélkül...) Az ügyek természetesen teljesen epizódcentrikusak, a misztikum is csupán annyi az egészben, hogy az egyik világban tapasztalt jeleket, dolgokat, megpróbálja felhasználni a másikban; oda-vissza. A kollégák persze – a hirtelen jött ötletek miatt – néznek is ki a fejükből rendesen, néha már valóban úgy hiszik, hogy teljesen elment az esze – az egyébként kitüntetett nyomozótársuknak.

A probléma már ott elkezdődik, hogy nincs igazából fő szál, ami van, az igazából csupán annyit takar, hogy nem tudjuk miért vált két részre Britten világa, mi köze lehet ennek ahhoz, hogy baleset történt-e, vagy előre megfontolt szándékkal okozták-e a családi tragédiát. Ezek a főszálak pedig későn kerülnek elő, kidolgozatlanok, megalapozatlanok, és teljesen szembemennek azzal a fajta profi rendezői és írói munkafolyamatok céljaival, melyekkel egy igazán komoly és összetett sorozatot el lehetne adni, mellyel akár folyamatosan nézőket is lehetne szerezni.

Mondhatjuk úgy is, hogy ki a tököm akar még egy szimpla, egy ügy, egy este alapfelállású sorozatot? Nincs elég belőlük? De. Személy szerint nem egy high concept darabra hajazó, összetett történetre számítottam, de azért ennél jóval többet vártam. Az első részek alatt nem érezzük át az átívelő szál fontosságát, hiszen lényegében nincsen veszélyben senki, nincs igazi para faktor, nincsenek kíváncsi szemek, ámulatba ejtő, összetett gondolatok, illetve cselekményszálak. A motivációkról nem is mesélve. Egyszerűen csak zajlik a nyomozgatás és ennyi. Olykor komolyan úgy gondoltam, hogy az Awake inkább működne családi drámaként, mint ebben a felemás formában. Hiába hozza Laura Allen (Michael felesége; Hannah) meglehetősen gyengén a szerepét, talán ha a karaktere kap valami ténylegesen élő dolgokkal terhelt valóságnak nevezhető egyveleget, és nemcsak félmosolyokra küldik be a kamera elé, akkor az összkép és végeredményben az egész sorozat megítélése is más szemszögből és megközelítéssel történhetne.

Aztán visszatérve a cselekményre, hiába tűnik sokáig úgy, hogy az egyik álomvilág felszámolásával keserédes véget vetnek a sorozatnak, nem, ennél tovább mentek, és minden józan paraszti ész által diktált érvek tucatjai ellenére az utóbbi évek egyik legrosszabb fináléját tették le az asztalra, egy olyat, ami talán csak a LOST utolsó részével (évadjával...) vetekedhet. Más kérdés, hogy a LOST addig legalább adott valami komolyat, letett nem keveset az asztalra, addig ezzel a sorozattal Kyle Killen semmit mást nem csinált, csak vett pár sima nyomozós scriptet, aztán az egészet leöntötte egy rakás szarral, tejszínhabbal a tetején.

És mindezen dolgokon túlmenően, nem tudok szó nélkül elmenni a logikai hibák mérhetetlenül súlyos mivoltán. Itt pedig aztán nem apróságokról van szó, hanem pl. arról, hogy ha bizonyosan "A" célok elérése miatt cselekedtek egyesek, akkor aztán miért váltottak (bármiféle egyéb, hirtelen fellépő probléma és gond hiányában) hirtelen "B" tervre, amivel aztán az egész hercehurca olyan feleslegessé és öntökönlövéssé avanzsálódott, hogy én olyat még nem is éltem televíziós pályafutásom alatt. A tervet, a célokat (a rossz oldalon) ugyanis úgy kukázták ki egy csapásra, hogy (legalább a gyakorlottabb sorozatnézőknek) teljesen inkompetensnek hasson az írói és rendezői gárda.

Mindazonáltal aki egy felderítős, nyomozós, majd a rész végére mindig megoldásokkal és "bilincsekkel szolgáló" sorozatot szeretne látni, üsse kavics, nézze nyugodtan, de ennél nem szabad és lehet többet várni tőle. Csak egy kis szórakoztatást, természetesen annak a rizikóját vállalva, hogy a végén az embert az agyfelbaszás olyan magas szinten magába gyűri, hogy csak remélni tudom, hogy a távirányító senkinek nem lesz azonnal elérhető közelségben. A felfokozott idegállapot levezetése érdekében tehát a TV bezúzása helyett inkább szívjunk el azonnal egy cigit. Esetleg kettőt. Amennyiben valakinek mégis kedvencek közé kerülne az Awake, éredemesnek gondolnék egy rátermett pszichológus felkeresését. Még mielőtt elfajulnának a dolgok...

Awake – 2012, első évad – 6/10