Imádtam. Minden nyomorúságos pillanatával együtt. Sőt, volt, hogy kifejezetten azért. Nagybetűs művészet ez, sok-sok élettel és szenvedéssel átszőve. De közben ne csodálkozzunk, ha gyakorta mosolyra fakad az ember olvasás közben. Tar Sándor már csak ilyen. Ahogyan ők, azaz mi is ilyenek vagyunk.…