Először is szeretném leszögezni, hogy nem szerettem a Zabhegyezőt. Stephen Chbosky első regényét pedig sokan a modern kori Zabhegyezőként titulálják. Már most elárulhatom; végül is nagyot nem tévedtek, hiszen tényleg olyas féle, annyi különbséggel, hogy sokkal jobban van tálalva, sokkal életszerűbb és érdekesebb Charlie beszámolója, mint Holden lézengése J. D. Salinger regényében. Nekem unalmas volt, engem nem különösebben fogott meg az a világ, melynek hátterét az 50-es évek Amerikája adja.
Itt az egész Charlie levelével kezdődik, melyet egy kedves barátjának címzett. Ebbe nyerünk betekintést, hétről-hétre. Mintha egy naplót olvasnál, csak annál talán valamivel személyesebb, mert célzottan szól valakihez. A története rengeteg témát fog át, de hát ezen nem lehet meglepődni, a középiskolai évek már csak ilyenek. Van itt kérem szépen minden. Különcség, zárkózottság és érzékenyéség, mely állapotok aztán azért persze nem mind állandósulnak, de azért Charlie életét és sorsának alakulását meglehetősen befolyásoló tényezőjévé válnak. Stephen Chbosky nem aprózza el, igazi útkeresésről szól ez a regény, úgy, hogy eröltetettségnek nyomát nem látni rajta.
Charlie első éve nem egyszerű. Beszélhetünk itt kezdetben a beilleszkedés nehézségeiről, illetve az új barátok megszerzésének lehetőségeiről. Persze szépen lassan azért ő is megtalálja a maga saját kis társaságát, hogy aztán az új barátoknak és haveroknak köszönhetően ezer féle új dolgot kipróbálhasson. Igen, ő is belecsöppen az életbe. Annak megannyi buktatóját azonban senki nem tudja hosszú ideig elkerülni. Ezeken a hullámvölgyeken kellene Charlie-nak átevickélnie; élete egyik legviharosabb időszakában kell valamiféle kapaszkodót találnia.
Charlie ír (többek közt) a barátságról, a szerelemről, a családról, a nevelésről, a bulikról, a piálásról, a drogokról, a szexről és a másságról. Meg hát a suliról, a kedvenc tanáráról, a kedvenc könyveiről. Egy olyan figura ő, akinek a helyébe meglehetősen könnyen bele tudja képzelni magát bárki. Pláne, hogy Charlie közel sem tökéletes; ő sem tévedhetetlen, neki is megvannak a maga sajátos korlátai, melyet aztán időről időre meg kell ugrania ahhoz, hogy a felszínen maradhasson.
A könyv nagy erénye, hogy nem foglal állást feleslegesen, nem ítélkezik, egyszerűen hagyja, hogy a cselekmény magával ragadjon. A szerző teljesen természetesen áll pl. a drogok kérdésköréhez, nincs benne semmilyen bújtatott hátsó szándék, semmi kokrét nevelési célzattal odavetett pár sornyi vagy oldalnyi gondolat. Bár meg is lepődtem volna ennek az ellenkezőjén, pláne egy 1999-ben megjelent regényt olvasva...
Az "Egy különc srác feljegyzései" nagyon jó könyv. Megfelelő arányokban található meg benne minden, ami egy kiváló regény velejárója. Charlie pedig igazán szerethető karakter. Az összkép tényleg közel zseniális. Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy egy ilyen regénynek ott lenne a helye minden középiskolás tananyagban. Igen, már első osztályban. Ennek több oka is van. Segíthet túlélni egyeseknek lélekben a nehezebb időszakokat, rámutathat, hogy mi minden vár még rá az elkövetkezendő pár hónapban vagy évben... És egy kicsit talán felkészíthet még a rázósabb terepre érkezés előtt. Miközben az sem mellékes, hogy egyesekkel akár meg is szerettetheti az olvasást. Nekem személy szerint rengeteg kötelező olvasmány maradt ki. Egyszerűen kívül estek az érintett témák az érdeklődési körömön. Sokszor túl komolynak látszottak, és hát általában szerintem nem is lehet azonosulni igazán a legtöbb könyv "főhősével". Tizenéves fejjel valahogy másról szeretne olvasni szerintem az ember. Mondjuk valami olyasmiről, amiről Charlie mesél nekünk...
Stephen Chbosky – Egy különc srác feljegyzései – The Perks of Being a Wallflower – 1999 – 9/10
A könyvvel véletlen futottam össze, amikor is letterboxd-on nézelődtem az idei filmek közt böngészve, majd rátaláltam a "The Perks of Being a Wallflower" című, Stephen Chbosky által rendezett és írt mozifilmre. Mondanom sem kell, hogy remek értékeléseket kapott. (IMDB-n 8.3 jelenleg.) Ilyenkor aztán szokásomhoz híven rögtön megnézem, hogy adaptációról van-e szó, mert ha igen, akkor én inkább elolvasom először... És hát...
