Nem is tudom, hol kezdjem… Jómagam nagy M. Night Shyamalan fan vagyok. Imádtam a Hatodik érzéket, a Sebezhetetlent, a Jeleket, és A falut is.
Mindegyikben van valami különleges hangulat, valami egyedi megközelítés, egyfajta alapkoncepció, amelynek összességének eredményeképp ezen filmeket megítélésemben jóval az átlagos fölé emeli.
Példának okáért ott a A falu, amelynek egyszerűen valami iszonyatosan magával ragadó zenéje van, James Newton Howard legjobb és legkomplexebb munkája, számomra mai napig ez minden idők legjobb filmzenéje…
Bizonyíték és egy kis ízelítő... Soundtrack - Main Theme
De a film is teljesen rendben volt, érthető üzenettel, társadalom kritikával, motivációkkal, izgalommal, kézzel fogható feszültséggel, így aztán komolyan nem értettem az embereket, mit nem szerettek rajta…
Persze azóta volt pár mellélövése a rendező úrnak, igazából már én sem nagyon számítottam rá, hogy újra valami igazán maradandót alkot. Tavaly viszont villantott egyet a The Visit-tel, aztán idén jött a Split. Az előzetesektől szinte mindenki lázasan várni kezdte a filmet, hogy aztán a 9 millió dollárból készülő film csak az USA-ban már 125 millió dolláros bevételnél tartson. És még nincs vége… A film viszonylag kevés nézőt veszített hétről-hétre, ez pedig meg is látszik a bevételek alakulásán.
Kinek ajánlanám elsősorban a filmet?
1.) Aki szereti a horrort, a pszichothrillert… De itt azért ne ész nélküli vérengzésre gondoljon senki.
2.) Aki szereti és értékeli a színészi munkát, a zseniális alakításokat.
3.) Aki szerette M. Night korábbi munkáit. Hiszen ez az egyik legjobb lett tőle…
Itt még felsorolhatnék pár dolgot, de nem teszem, mert az már részlegesen is spoileres lenne. Én tudtam tartani magam az elveimhez, egy árva képkockát, előzetest sem néztem meg a filmből, és ezt nagyon jól tettem. Így garantáltan szórakoztatóbb, érdekesebb és izgalmasabb lesz a film.
Spoilerek nélkül tényleg nehéz beszélni a filmről, de szerintem roppant izgalmas, érdekes, és tényleg szórakoztató (olykor meg is nevettető karakterekkel) a vásznon. A feszültséget remekül adagoló kis terápia ez, gyakorta kiemelkedően zseniális zenei aláfestéssel. (West Dylan Thordsonnak köszönhetően.)
Mivel stílusban közel áll hozzám, a fontos szerepeket betöltő színészek telitalálatosak, a forgatókönyv kellően feszes, a zene tényleg állat, a befejezés pedig M. Night-hoz hűen remek. (Nem szeretnék ezzel kapcsolatban valakiben túlzott elvárásokat ébreszteni, de szerintem bitang húzás lett az utolsó pár perc…)
Spoiler-es rész! Ha nem láttad, ne olvass tovább!
Több olyan véleménnyel is találkoztam, hogy:
1.) Az, hogy "parasztvakítás a 23 személyiség, alig mutatnak be belőle csak párat" akár igaz is lehetne, de ebbe a 120 percbe valóban belefért volna az összes figurának a jellemzőinek feltárása?! Kötve hiszem. Aki meg figyelt a film során, meg van indokolva a miért: hiszen nem mindig és nem mindenki kerülhet csak úgy "a fénybe".
2.) A végén amikor előjön a "beast", sokan morcosok lehettek, hogy hát ezt mégis hogyan, ez nem lehetséges, stb... Nem feltétlen értek egyet velük, mert az agyad, ha elhiteti "veled", hogy te ez vagy az vagy, akkor bizony a testeddel nagyon sok mindent megtehetsz. Értem én, hogy egy átváltozás attól még nem lehetséges és az emberi fizikumot meghazudtoló módon szinte képtelen dolgokat tett pár képkocka során, de aztán jön a befejezés...
3.) Hogy aztán kiderüljön: ez lényegében egy képregény nélküli képregényfilm folytatása, előzménye a folytatásnak, (vagy ahogy tetszik...) egy olyan univerzumban, amelyben nos... tudjátok. Innentől kezdve pedig lehetne fikázni az összes valamire való képregényfilmet is... A Nolan féle Batman-től kezdve, mindent.
Spoiler vége.
Nem, ez sem hibátlan film, azonban olyan élményt nyújtott, amelyre nagyon ritkán van példa, rögtön az elejétől izgalmas, a két főszereplő között remek a kémia, nincs nagy hullámvölgy, nem ül le a sztori, a vége is korrekt, logikus és valahol elég tragikus is, kis túlzással szinte nem is tudom, kinek a sorsa sajnálatra méltóbb... A lezárás pedig, mint már írtam, olyan, amilyet szerintem ilyen formában szinte senki nem húzott meg eddig, és ezt nem tudom nem 10 ponttal díjazni.
Valahogy a Pánikszobához David Fincher egyik kevésbé elismert filmjéhez tudnám "hasonlítani" a filmet, annak ellenére, hogy teljesen más a két film témája. Számomra az is teljesen korrekt kis alkotás volt, olyan lezárással, amely attól volt bátor és más, mint a rendező korábbi filmjeiben látottak, hogy nem húztak meg benne semmi különöset. És igen, nem volt benne semmi extra mondanivaló, egyszerűen egy pörgő, okos kis thriller volt, amely ezek szerint sokaknak már sajnos nem is elég. Pedig szerintem pont ezekből kellene több és több...
Split (Széttörve) – 2017 – 10/10
imdb: 7.5
metacritic: 62
rotten tomatoes: 75%
