Kezdjük nyugodtan azzal, hogy bizony Robert Zemeckis (imdb/letterboxd) sem mostanában tett le maradandót. Próbálkozott a 2000-es években különböző animációs és 3D-s csodafilmekkel, ezekkel azonban a rég áhított siker (kritikai és anyagi értelmében is) nem nagyon jött össze... (Az alábbiakban pedig egy meglehetősen spoilermentes kritikát olvashattok.)
2012-ben aztán ismét filmes rendezésre adta a fejét, és John Gatins (imdb) forgatókönyvéből aztán megszületett a Flight című, Denzel Washington (imdb/letterboxd) nevével fémjelzett dráma. Nem nagy titok, hogy ő az egyik kedvenc színészeim közé tartozik, hiszen (számtalan egyéb filmje mellett) a számomra oly fontos, Training Day (imdb/letterboxd) című filmben is leírhatatlanul odatette magát, Ethan Hawke (imdb/letterboxd) oldalán.
Na de térjünk vissza a Kényszerleszállásra. (Ennyire szerencsétlen magyar címet komolyan... Az olyan néző, aki nem nézi meg direktbe az előzetest, nem olvassa el előre a film leírását, (azaz pl. mint én) enyhén hülyén érzezheti magát, amikor egy címmel totálisan szétspoilerezik ezt a két órás kalandot.) No szóval így már rögtön tudjuk az elején, hogy itt bizony lesz egy kis gebasz a levegőben. Sebaj, jól indul a film, a felszállás valami félelmetesre sikeredett a sűvítő szél mellett szakadó esőben. Tényleg klassz lett, ahogyan az egész földet érés is az okés kategóriát képviselte. Ekkor azonban még nagyon sok hátravolt a játékidőből... És hát konkrétan innentől kezdve elcseszték. A hátralévő időben egy alkoholista, drogos életébe nyerhettünk bepillantást. Whip ugyanis hiába gazdag, hiába a legjobb a szakmájában, a pia azért csak kell. Méghozzá sok. A családja is szétmenőben van, bocsi, mit szétmenőben, igazából nem túl szívesen látja már az asszony és a srác, ha meg már itt tart a dolog, akkor rég megette a fene az egészet, igyunk inkább mi is egyet!
A jogi részeket a szerencsétlenséggel kapcsolatban nem is érdemes megemlíteni, nem túl jelentőségteljesek, egy kis körítés csupán az egész. Whip Whitaker ugyanis nem akar megváltozni, az ő választása az alkohol. Már csak azt nem tudom, hogy mi váltotta ezt ki nála, mert arra nézve nem sok utalást véltem felfedezni. Azt persze már tudjuk, hogy az alkohol mit tett vele...
Nos igazából a film második fele szerintem teljesen elhanyagolható. Lerágott csont az egész, a vége pedig... Khm. Nem túl szalonképes. És még kiszámítható is... Azt hittem az író-rendező páros mer egy (nem is olyan) nagyot húzni, de nem, inkább a szokásos, számomra felettébb lehangoló, teljesen jellegzetes amerikai befejezést rántották elő, majd nyomták le a nézők torkán. Az én gyomrom pedig ezt nem nagyon veszi már be... 
Szóval több sebből is vézik a film. Alkoholproblémákkal küszködő emberi sorsokkal nem először találkozhatunk különböző drámákban, a legjobbakhoz [pl. Leaving Las Vegas (imdb/letterboxd)] képest ez egy teljesen középszerű alkotás, melyet Denzel Washington sem tud megmenteni. "Katasztrófafilmnek" túl kevés, túl elnagyolt, a leglátványosabb képsorokat is csak kézikamerás felvételeken nézhettük újra és újra, szóval nem nagy eresztés az egész, de ezeket lényegében a drámai képsorokra is elmondhatnám. A képi és zenei világa sem volt valami nagy durranás, olyan, mint a film maga: felejthető.
Eredetiség tényleg nem sok van benne, szimplán kellemetlen utóízű rókabőrként ülepedik le az ember fejében. Készítettek (a témaválasztásból adódóan) egy viszonylag látványos drámát, aztán ennyi. 31 millióból csináltak 100 millát. Feladat letudva, gratulálok. Ugorjunk is akkor a következőre...
Flight – Kényszerleszállás – 2012 – 6/10
